Preparálásról

A világ legrégebbi preparátumainak talán az ókori múmiákat tekinthetjük, amelyeket több ezer évvel időszámításunk kezdete előtt készítettek már. Legismertebbek az ókori egyiptomi múmiák, amelyek különös célból készültek: hitviláguk szerint az ember lelke halál után az égbe szállt, később azonban időnként visszatért a testbe. Szükség volt tehát a test formájának, állagának minél tartósabb megőrzésére, amelyet a test előkészítésével, és a balzsamozás technikájával értek el. Az egyiptomiak készítettek állati múmiákat is.

Ismeretes egy emberi preparátum a 13. századból is. Egy magánkézben lévő, a legrégebbi ismert európai emberi-boncolási minta preparációja, amely a fejből és a vállakból áll. Készítője az artériákat vörös színű, mész-cinnabarit keverékkel töltötte meg, amely e képleteket meglepően jó állapotban őrizte meg. Talán későbbi vizsgálati és tanítási célzattal tartósították.

Forrás: Archives of Medical Science

(Bővebben: https://index.hu/tudomany/egeszseg/2013/03/07/brutalis_boncolt_koponya_a_13._szazadbol/)

A klasszikus értelemben vett preparálás vagy taxidermia mestersége azonban az 15-16. század során kezdett kialakulni. Az akkori korszakot meghatározó reneszánsz gyűjtési lázban kezdetben uralkodók, választófejedelmek, tehetősebb személyek gyűjtötték a természeti kincseket, többnyire saját szórakoztatásukra, a láthatóság több-kevesebb korlátozásával. Az anyag egy részét valamilyen módon el kellett tartósítani, ez hívhatta életre a preparátor szakmát. Az ilyen jellegű gyűjteményeket német kifejezéssel Kunst-und Wunderkammereknek (tudomány-és csodakamra) nevezzük. A gyűjtés később egy átalakuláson ment át, amikor már tudósok, egyetemi professzorok rendszerezve gyűjtöttek, céljuk a tudományosan megalapozott ismeretek bővítése és megosztása volt, így jöttek létre az enciklopédikus jellegű Kunst-und Wunderkammerek. A világot járó tudósok felfedező útjaik során számottevő tudományos anyagot gyűjtöttek össze, amit segített az egyre jobban kibontakozó, már kontinenseket is összekötő kereskedelem.

A washingtoni Smithsonian Természettudományi Múzeum egyik gyűjtemény-raktára.

(Forrás: https://www.businessinsider.com.au/museum-of-natural-history-behind-the-scenes-2016-3#/#the-museums-bird-collection-in-the-department-of-vertebrate-zoology-is-the-third-largest-in-the-world-more-than-640000-specimens-are-housed-there-1)

Hazánkban a mesterség a 19.században jelent meg, az első ismereteket összegző irodalom Batizfalvi Samu nevéhez kötődik, aki 1854-es “Utasitás madarak, emlősök, hüllők és halak bőrének lefejtésére, kitömésére- és fentartására” című munkájával ad némi támpontot a kikészítést illetően. Munkájában egyes szakkifejezések -magyar megfelelő hiányában- német szakszavakkal vannak pótolva.

Csontváz-kikészítést illetően már 1874-ből találunk magyar nyelvű irodalmat, ami Kárpáti Endre, szamosújvári tanító nevéhez kötődik:

Kárpáti Endre: Állatmuzeum. Utasítás a különféle állatoknak gyűjtemények számára való kitömésére és eltartására, valamint az állatok csontvázainak elkészítésére.

Saját felvétel.

A későbbi évszázadokban a szakmai háttér és a tudás folyamatosan fejlődött, iskolák és cégek létesültek a szakma elsajátítására. Egyre nagyobb teret kapott az egyéni igények kielégítése is, a magángyűjtők, valamint a vadászok megrendelésével.

Angol utcai preparátorok: Thomas Sparrow az unokájával.

  (Forrás: https://www.gettyimages.com/detail/news-photo/thomas-sparrow-a-72-year-old-bird-taxidermist-lets-his-news-photo/2666975#thomas-sparrow-a-72yearold-bird-taxidermist-lets-his-grandson-ted-picture-id2666975)

Ha megvizsgáljuk az akkori technika fejlettségét, elmondható, hogy nyugatról kelet felé haladva egyre egyszerűbb kikészítési módszerekkel találkozhatunk. Ez azonban a végeredmény anatómiai hitelességét nem feltétlenül befolyásolja, pl. a moszkvai Darwin Múzeumban mai napig látható egy elefánt, amelynek pontos kidolgozású műtestét szalma kötegekből készítették el.

(Forrás: http://www.taxidermy4cash.com/moscow.html)

Valójában a fejlettséget mindig a rendelkezésre álló anyagok befolyásolták. Kezdetben a természetes anyagokat használták fel (pl. műtestek készítéséhez tőzeget, mohát), idővel azonban kialakult a preparátorkellékek piaca is, amely szintén követte a nyugat virágzását. Például Hollandia és Németország a mai napig kiemelkedő a preparáláshoz kapcsolódó tudás fejlettségében, az anyagok ismeretében, a precíz munkában, a tevékenységhez való hozzáállásában és a szakma művelőinek számában.

Sajnos a mai világban a globalizáció és az emberi tevékenységek miatt óriási mértéket ölt az élőlények pusztulása. Az élőhelyek megszűnése, a közlekedési hálózat, a villanyvezetékek, a szándékos pusztítások és számtalan egyéb tényező következtében rengeteg állat pusztul el hiábavalóan. A szakma fő célkitűzése, hogy múlandóból maradandó érték keletkezzen, az anatómia, és a természetesség minél hitelesebb visszaadásával.

Elgázolt nőstény tövisszúró gébics (Lanius collurio).

Saját felvétel.

Áramütött vörös vércse (Falco tinnunculus) teteme.

Saját fevétel.

A preparáláshoz nélkülözhetetlen a részletes anyagismeret, a magas szintű anatómiatudás, a kézügyesség és a kreativitás, de legfőképpen a természetszeretet. Sokan művészetként tekintenek a preparálásra, hiszen az élőlények anatómiai sajátosságainak újrateremtése embert próbáló feladat.

Fontos, hogy egy jó preparátor bizonyos jogi ismeretekkel rendelkezzen, ugyanis a preparálási tevékenység olykor jogilag szabályozott, amelynek figyelmen kívül hagyása komoly, különböző szintű büntetéseket vonhat maga után. Magyarországon például a védett és fokozottan védett fajok preparálása természetvédelmi engedélyhez kötött, mivel a bármilyen szintű védettség alatt álló egyedek bármilyen származéka a Magyar Állam tulajdonát képezik. A papírok megszerzése sok utánajárást és jogszabályi ismeretet igényel, ráadásul tisztában kell lenni azzal is, hogy az adott preparátum (mint származék) csak oktatási, tudományos (tehát köz-) célokat szolgálhat, magánkézben pedig többnyire nem tartható. A különböző országokban különböző engedélyezési rendszerek működnek, és vannak határokon átnyúló igazgatások is.

Preparátor munka közben.

Saját felvétel.

Ma már nemzeti, nemzetközi versenyek, Európa- és Világbajnokságok állnak rendelkezésre, hogy a szakmai részleteket minél tökéletesebb szintre fejlesszék a mesterek. Ezeken a megmérettetéseken különböző szempontok alapján bírálja el a munkákat a sok éves tapasztalattal rendelkező zsűri. Mint például a pontos anatómia, a kivitelezés, a tisztaság, az életszerűség. A verseny fő célja nem a versengés, hanem a résztvevők fejlődése és az inspiráció a felmerülő hibák megbeszélésével.

11. Nyílt Preparátor Európa Bajnokság, 2018, Salzburg, Ausztria.

Saját felvétel.

Walter In’T Welt, az Európa Bajnokságok egyik csontvázas zsűrije a saját munkámat vizsgálja és pontozza.

Forrás: ETC

Hazánkban azonban a szakma megítélése szélsőséges. A preparátort sok esetben azonosítják azzal, aki azért öl állatokat, hogy kipreparálja azokat. Mint fentebb is írtam, sajnos a „nyersanyag” mennyisége felfoghatatlan mértékben növekszik, globalizált világunknak köszönhetően. Noha valóban volt, van, és lesz is példa arra, hogy élőlényeket tudományos céllal gyűjtenek és kipreparálnak, de sokan elfelejtik, hogy a tudomány, és az élőlényekről szerzett tudás közel sem itt tartana, ha a preparálás mesterség sosem létezett volna. Más, nálunk gazdaságilag fejlettebb nyugat- és észak-európai országokban a mentalitás is érettebb, a szakma elfogadottabb, és így az ottani nevelés, tudomány és természetvédelem segítő területe. Az alkalmazott preparátorok, például múzeumi dolgozók munkája megbecsült szakma, és a tovább-tanuló diákok körében is egyre népszerűbbek a hivatalos preparátor iskolák és kurzusok. Ezt elősegítve van megfelelően kialakítva a szakma jogi és bürokratikus háttere is.

Hiszem, hogy kicsiny hazánkban a megoldás a kölcsönös bizalom és együttműködés lehet a hivatalos szervek, az emberek és a szakma művelői között.