Rólam

1995. február 18-án láttam meg a napvilágot Karcagon, a Nagykunság Fővárosában. Édesanyám karcagi, Édesapám pedig székelykeresztúri származású. Gyermekéveimet Karcagon töltöttem, néhány éves koromtól kezdve azonban minden nyáron az erdélyi Nagyszüleimet látogattam, így lehetőség nyílt két teljesen más közeg, és más természeti-társadalmi adottságokkal rendelkező hely megismerésére.

Már óvodás koromban felfigyeltem mindenre a környezetemben. Izgága gyerek voltam, sok mindent megfogtam, megfigyeltem, összegyűjtöttem. Noha szüleim sosem természetközeli hivatással foglalkoztak, figyelmem hamar a természet felé irányult. Ebben mindig is támogattak.

A Kováts Mihály Általános Iskolába jártam. Emlékszem, csupán második osztályos voltam, de otthon egy imádkozó sáskát tartottam, aminek napi eledelét a szünetekben fogdostam össze az iskola udvarán. Pár év múlva, az iskola egy másik épületének udvarán atalantalepkéket tanulmányoztam. Amikor a felső osztályba kerültem, Mándoki Erzsébet (†) tanárnő karolt fel, és természetismereti, biológiai tanulmányi versenyekre ösztönzött.

Ezekben az években volt lehetőségem először közelről tanulmányozni preparátumokat. A biológia terem tele volt makettekkel, folyadékos készítményekkel, csontvázakkal, kitömött állatokkal, illetve a diákok által gyűjtött természeti kincsekkel. Szünetekben, vagy tanítás után sok időt töltöttem el ezek nézegetésével. Kedvet kaptam hozzá, hogy én is hasonló gyűjteményt hozzak létre. Így hát gyűjteni kezdtem, erdőt-mezőt jártam. A szüleimtől kis koromtól kezdve dinoszauruszokat, állatokat, élőhelyeket bemutató gyerekkönyveket kaptam, és a helyi könyvtárban még több érdekes könyvre leltem, amelyek segítették az időtöltésem. „Gerald Durell: Az amatőr természetbúvár” c. könyvében olvastam először leírásokat a preparálás alapfogásairól.

Legjobban a csontok, koponyák és komplett csontvázak érdekeltek. Ha visszagondolok, már alsó osztályos koromban Cartoon Network-ös meséket néztem a televízióban. Emlékszem, hogy több olyan mese is volt, pl. Bátor, a gyáva kutya, ahol különböző mese-karaktereket csontvázként ábrázoltak. Mindig is érdekelt, hogyan épül fel a csontváz, mi lehet a bőr alatt. Volt, hogy egy-egy akkori filmben is volt csontvázas jelenet, sokszor ezeket VHS kazettára vettük, és az adott jelentnél megállítva tanulmányoztam a csontokat.

Az első csontvázamat 12 éves koromban készítettem el. Egy erdőben egy sün tetemére bukkantam. Hetekig jártam ki a helyszínre, hogy az idővel előbukkanó csontok anatómiáját, kapcsolódási sorrendjét tanulmányozzam. Emellett az akkor kapott számítógépem segítségével anatómiai ábrák után kutattam az interneten, viszont nem volt könnyű dolgom, ugyanis akkor az interneten található információ mennyisége még jelentősen kevesebb volt. Mikor elérkezett az idő, nagyszüleim házának udvarán a csontokat kifőztem, majd megfigyeléseim alapján összeragasztottam a vázat.

Nagypapám az udvarra épített nekem egy kis górét, amit egy kis múzeumnak rendeztem be, felcímkézve különböző gyűjteményeim darabjait. A talált relikviákat mindig tematikusan rendszereztem, hol élőhelyek szerint, hol bedobozolva, hol kiállítva tároltam őket az évek alatt. Emellett egy kis kerti tavat is létrehoztam, ahova vízi növényeket ültettem, állatokat telepítettem.

Fotók: Barna István

A Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolába kerültem, emelt biológia-kémia tagozatra. Itt szintén folytattam a tanulmányi versenyzést, felkészítő tanáraim Bíróné Varga Tünde és Karas Elvira tanárnők voltak. Középiskolában a preparálás mellett fotózással és madarászattal is foglalkoztam, illetve sokat túráztam gyalog, biciklivel. A nyarak nagy részét továbbra is Erdélyben töltöttem. Egyetemi tanulmányaimat 2013-ban kezdtem meg a Szegedi Tudományegyetemen.

Először 2014-ben kerültem közelebbi kapcsolatba más preparátorokkal, akik szakmailag a mai napig támogatnak. Segítségükkel hazai, nemzetközi versenyekre is eljuthattam az évek alatt, és nemzetközi kapcsolatokra is szert tehettem.

Első preparátor-versenyemen, 2014 szeptemberében, a soponyai Vadgasztronómiai Fesztivál keretén belül rendezett megmérettetésen második helyezést értem el egy dolmányos varjú csontvázas kompozíciómmal.

Fotók: Barkóczi Csaba

2015 májusában, a finnországi Ouluban megrendezett X. Preparátor Európa Bajnokságon szintén egy varjúcsontvázra kaptam piros szalagos minősítést haladó kategóriában. Munkámra 80/100 pontot kaptam a szakmai szempontok alapján.

Fotó: Barkóczi Csaba

2018 februárjában régi álmom teljesült, ugyanis Salzburgban, Ausztriában, a XI. Nyílt Preparátor Európa Bajnokságon viaskodó egerészölyves csontváz- kompozíciómat a zsűri kék szalaggal, illetve a legmagasabb fokozattal, a “Best of Europe” (Európa legjobbja) címmel illette a csontváz mester kategóriában.

Fotók: Barkóczi Csaba